Kedves tubi!
Az általad felvetett téma néhányszor szerepelt már a topikban, de mindannyiszor megmaradt érintőleges kérdésnek. A vita fő csapása mindannyiszor elfedte az ilyen irányú vélemények ütközését. Amennyiben kiváncs vagy rá, ideírom az én álláspontomat, és amennyire a topik törzstagjait ismerem, nem fogják annyiban hagyni, úgyhogy többet is tapasztalhatsz belőle, mint amennyit szeretnél.
A jelenlegi szabályok - bár a legfrissebbeket nem ismerem - szerint az apának is alá kell írnia az abortuszkérelem nevű iratot, de ez csupán formalitás. (Ezen azt értem, hogy oda is lehet hamisítani, s te sosem tudod meg, ha a nő nem akarja.) Ha belegondolsz, mit is tehetnél, ha az anya szilárd elhatározása, hogy nem szüli meg a gyermekét. Amíg nincs rá mód, hogy megtedd helyette, kvázi nincs értelme erősködni a születés mellett. Más kérdés, hogy a gyermek megtartása viszont mindkét félre vonatkozó vissza nem váltható döntést jelent, tehát az én nézetem szerint csak az szüljön gyereket, ahol mindkét szülő tudatosan vállalta azt. Csakis így lehet biztosítani a gyermek boldog családban való felnevelését. Nézz körül a világban, hány családot tett tönkre akár a nő, akár a férfi egyoldalú ragaszkodása a gyermekhez.
Amíg a gyermek kihordása az anyát terheli, és az ő szervezete szenved ettől maradandó - negatív - változásokat, addig egyszerűen nem lehet jogom kényszeríteni. Te felszednél-e bárki kérésére úgy húsz kilót, s hordanád-e több, mint fél évig, majd elviselnéd-e a lábaid elvizesedését, esetleg fogaid kihullását, s a végén a vizelési képességed elromlását, a varratokat, s azok kiszedését csupán azért, mert a társad ezt szeretné? Adjunk hálát az égnek, hogy a fennálló és ismert leépítő folyamatok ellenére a legtöbb nő mégis csak megszül akár több gyermeket is!
Mindemellett azt tartom a tisztességes megoldásnak, ha a nő megbeszéli a férfival a döntését, s igényt tart annak támogatására. Azt hiszem, normális kapcsolatokban ez nincs is másként.