Kedves II. Ál-Dimitrij!

Immár többször megfogadtam, hogy nem szólok bele ebbe a szálba, de tekintettel arra, hogy leveledet személyesen nekem címezted, nem tudtam ellenállni, s esendő emberként megpróbálnám - kivételesen higgadt hangnemben - számodra és mindenki másnak is érthetővé tenni, hogy mi zavar abban, amit te és a többiek megpróbáltok az én bűnömként beállítani.
Végigolvastam üres érvelésemet és antidemokratikus, valamint intoleráns magatartásomat mint végső konklúziót detrmináló leveledet, s az alábbi észrevételeket teszem:

A stílusom, melyet minősíthetetlennek neveztél, szvsz nem lépi túl egy hangos vita és dühödt érvelés kereteit, én például nem fenyegettem senkit, ami nem mondható el speakerről. A nagy betűk használata számomra - és a hálón bevett írott és íratlan szabályok szerint - a kiabálást hivatottak írott formában leképezni. A betűk méretét pedig azért növeltem meg, hogy szavaim legalább olyan sokkolóak legyenek - a tartalmukon túl, - mint tappancs beágyazott képei, melyekről nem hajlandó elismerni, hogy nem mind abortum.
A második - nagyobb betűket tartalmazó - levelem eredetileg lehetett volna kisebb, de speaker fenyegetése után szerettem volna nyilvánvalóvá tenni, hogy nem szabhat nekem korlátokat.
Az erőszakból mint kiindulási pontból keletkező abortuszt azért használtam fel érvként, hogy rámutassak az ellenzők érveinek következetlenségére: Mindenek elé helyezik a gyermek jogait születése előtt, de azzal már nem törődnek, hogy mi vár rá a születés után. Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy a megerőszakolt anyákat valószinűleg a jövőben is készséggel kikaparják, de lássuk be, ez ugyanolyan gyilkosság az ellenzők felfogása alapján, s mint ilyen, elvben nem is jelenthetne kivételt. Erre persze jól megkapták a megerőszakolt nők a magukét...
Tudom, hogy vannak emberek, akik vállalják a véletlenül megtörtént terhesség kihordását is, például az én egyik gyermekem is így született, de ez nem jelenti azt, hogy ebből rendszert kell csinálni. Mondhatnék illusztratív példákat, de nem teszem, mert az a tapasztalatom, hogy ti az összes párhuzamot botorságnak, pláne elmebetegségnek nevezitek. Speaker mutatja rá a példát: megpróbáltam az élet védelmét egy másik vallásból, mint különböző aspektust felhasználva megközelíteni, s igyekeztem rámutatni arra, hogy az élet értéke alapvetően az adott - nálunk a keresztény - társadalmi beidegződésekből származik, s egy másik vélemény számunkra igencsak furcsa lehet, pedig több milliárd ember vélekedik úgy. Hogy pontosítsam: a földigilisztát hoztam fel hasonlatként, mely védettséget élvez a buddhizmusban - a többi élőlénnyel egyetemben, - de erre csak sértést kaptam válaszul, miszerint, ha a magzatról a földigiliszta jut eszembe, akkor...
Nos nekem a földigiliszta nem a magzatról jutott eszembe, de aki ezt a levelem alapján így eldöntötte, annak nyilván másképp működik az elméje, mint nekem, s így nincs miről vitatkoznunk.
Az hogy nekem nincs lekiismereti aggályom az abortusszal szemben, azt jelenti, hogy nincs lekiismereti aggályom az abortusszal szemben. Semmi többet. Nem vagyok ettől náci haláltábor, nem lopok, nem hazudok, és nem lökök öreg néniket a hetes busz alá. Ezek a következtetések igen jellemzőek az abortuszellenzőkre, jó érv híján előitéletekkel operálnak. Aki hazudik az lop? Tehát vannak elveim, mégha nem is olyan sziklaszilárdak mint neked. Engem például mélységesen zavar, hogy egyikőtök sem reagált arra, hogy mit is tesztek - jó példát mutatva - az abortusz ellen. Újfent megkérdezem: elköttetétek az ondóvezetéketeket? (Ez visszafordítható műtét.) Vagy ha mégis beütne a gond, majd akkor ráérsz megváltoztatni az elveidet? Ezt a kiskaput - úgy látom - minden ellenző meghagyta magának.
Azt mondod: meg vagyok róla győződve, hogy igazam van. Természetesen. Ha nem így lenne, csupa kérdő mondatot írtam volna. Egyébiránt ez a topik - a meglátásom szerint - arról szól, hogy nagyrészt azt gondoljuk, igazunk van, s meg szeretnénk győzni a másikat arról, hogy neki nincs. Az inkább az ellenzőkről mondható el, hogy a logikus érvelés helyett sárhajigálással és prejudikálással próbálnak súlyt szerezni szavaiknak. Az ellenzőknek - és neked is - teljesen egyértelmű, hogy aki itt védi az abortuszt, az minimum gyilkos, de inkább tömeggyilkos, valamint náci antidemokratikus pszichopata.
Azt hogy ellenfeleim szellemileg alacsonyabb teljesítményt nyújtanak-e nálam, nem tudom. Viszont NÉHÁNY ellenfelemről ezt határozottan állíthatom!
Az általad említett alig kikezdhető érvek között ugye nem szerepel az "ez marhaság" típusú minősítő - mármint az íróját minősítő - érv? Különösen igaz ez akkor, ha egy nyilvánvaló tudományos tényt támad. Mondd meg, hogyan vitatkozzam egy olyan emberrel, aki egy 24 hetes magzatot következetesen abortumnak nevez, és nemes egyszerűséggel elsiklik amellett, hogy Magyrországon abortuszt 12 hetes korig végeznek. Nem kell 30 hetesnek lennie a magzatnak ahhoz, hogy halvaszületéskor még el is temessék, nevet kapjon stb. A feljődő magzat szempontjából már napok is meghatározók, a hetek pedig óriási változásokat jelentenek. Akinek mindegy, hogy 12 vagy 24, azzal nem tudok vitatkozni, mert egyrészt nyilván hiányosak az ismeretei, másrészt visszatérünk a kiindulási alaphoz, aholis az élet az első perctől élet. Erre, pedig jó érv lehetne az erőszak, de azt ugye visszautasítják. A másik érvem lehetne, a spontán abortusz, ami ezek szerint bűntény, de elég üres érvnek nevezni, s máris kidobható. Valamint számon kérhetnénk - visszamenőleg - az anyát, hogy miért ivott alkoholt a terhessége alatt, s így milyen jogon veszélyeztette a magzat életét, de persze szegény kismama csak négyhetes terhesként döbbent rá állapotára. Azt hiszem az általam felvázolt esetleges következmények sokkal inkább logikusak az alaptételből kiindulva, mint az, hogy aki abortuszpárti, az lelőné az öregeket.
A katolikus papokkal nem értem, miért kellene toleránsabbnak lennem, mint nekik velem. A jelen helyzetben nagyon úgy néz ki, hogy ők fütyülnek, s én táncolok, nem pedig fordítva! Ráadásul nekik semmilyen vesztenivalójuk nincs, hiszen nem kell gyermeket nevelniük, csencselhetnek nyugodtan tovább a bitangkasszájukkal, és még az apeh sem őket abajgatja. Olvass el néhány könyvet, és húzd alá azokat a részeket, amelyek az egyház toleranciájáról szólnak. Nem valószínű, hogy egyáltalán lesz szükséged tollra.
A demokráciát és a toleranciát szerintem nem szerencsés egy mondatban használni az egyházzal. (tolerancia: más vélemény és vallás iránti türelem, demokrácia: népuralom, jogegyenlőség)
Azon kívül nem értem, hogy miért rossz érv, ha párhuzamot vonok a nap mint nap éhhalált halt gyermekek és a megszületendők között. Vagy az előbbi az nem számít? Mintha nálunk is lenne egy olyan törvény, ami a gyermekeim etetését, ruházását, iskoláztatását kötelezi. Kényszeríteni persze lehet az anyákat a szülésre, de ettől várni egy nemzet felemelkedését eléggé átgondolatlan vezetésre vall.

Kiváncsi volnék, hogy igazi, éles helyzetben melyik ellenzőnek kellett már döntenie. De persze az efféle kérdésekre sosem jő válasz.

üdvözöl: Fórumbetyár