Erre az elemi számtani vergődésére már nem is emlékeztem.
Csak a kiindulásra, amikor azt a rögeszméjét próbálta magyarázni, hogy az elektromágneses hullámok nem lehetnek az elektromágneses mező hullámai, merthogy a mozdulatlan töltések statikus mezői a távolsággal gyorsabban (1/r2-szerint) tartanak a nullához, mint ugyanazon töltések mozgatásával keltett EM hullámok amplitúdói (amelyek 1/r-szerint).
De hát egy mező hullámozhat valahol sokkal nagyobb amplitúdóval is annál, mint amekkora volt ott a mező statikus értéke a hullám megérkezése előtt.
Úgy képzeli tán, hogy a hullámzó mező pillanatértékei nem mehetnek a statikus mezőérték alá? Vagy nem mehetnek valami nulla szint alá? Azt hiszi, hogy olyanok ezek, mint a víz felszíni hullámai? Amelyek pillanatértékei nem tudnak a medence feneke alá kerülni?
Ám valamiért nem tartotta elég gyorsnak a monpólusok mezejének 1/r2 szerinti csökkenését, úgy igyekezett hát tálalni, mintha mmonopólus nem is létezhetne, s mindenáron a még sokkal gyorsabban csökkenő statikus mezejű dipólusokról akart beszélni.
