SLR!
Szerintem nem igazán logikus a sorrended. Az óra, ha csupán funkcionális tárgyként tekintjük (mivel nem vagyunk sem milliomosok, sem óragyűjtők, máshogy nem tehetünk), akkor elsődleges a pontosság és a megbízhatóság. A megbízhatóság része természetesen a pontosság is, és az, hogy az óra ne járjon le egy véletlenszerű időpontban. Ha sűrűn csinálsz olyan dolgokat, amelyek kevés mozgással járnak, és tényleg félsz, hogy megint „úgy jársz”, egyszerűbb egy teljesen mechanikus, kézi felhúzású órát venni. Ezek vékonyabbak, könnyebbek és olcsóbbak, mint az autómata szerkezetűek. Cserébe viszont napjában egyszer illik őket felhúzni.

A mostani korszerű automata szerkezeteken szinte kivétel nélkül meghagyták a manuális felhúzás lehetőségét. Sőt, ezt néha használni kell, mert például egy vadonat új órán a normális járáspontossághoz nem elegendő az üzletből kilépve lóbálni egy darabig a szatyrot. Ott helyben kb. fél-felhúzott állapotig manuálisan elő kell feszíteni a rugót, ami majd a rendes használattól többé-kevésbé megfeszített állapotban marad.
Tekintve, hogy a rugó teljes megfeszítéséhez nagyjából fél-egy óra szükséges, nagyon lustának és egyhelyben ülőnek kell lenni ahhoz, hogy a 35-45 órás járástartalék ne legyen elegendő az óra biztonságos működéséhez.

Bár a gyakorlat majd igazol áprilistól.

Nem minden retek villanyóra jelzi, hogy kifogyóban a szufla. Sőt, a többség nem jelzi. Kissé módosított elektronika kell hozzá, és annyi kurázsi, hogy ezt a piacon elfogadtassák. Stb.
Én például villanyórát már nem is szeretnék.

Jólét!

Prof