Bár nem nekem szólt a beírásod, azért ugye én is elmondhatom a véleményemet.

 

 

"Korunkban - évtizedek alatt - egy olyan folyamat zajlott le az emberi fejekben, s egyre inkább a fiatalokéban kiteljesedvén, amely rendkívüli vonzalmat kelt a misztika iránt, s mellesleg a tudomány elutasítását, de legalább is a mellőzését vonja maga után."

 

Valóban van egyfajta vonzódás a misztika iránt. Ez a "modern" fizikának köszönhető, amely maga a tömény misztika. A csodálatos feketelyukak, féregjáratok, időgépek, multiverzumok világa, ahol már nem érvényes az okság törvénye és a vak véletlen az úr. Ez egy misztikus fantáziavilág, a relatimisztika csodákkal teli világa.

Valójában a tudomány helyébe lépett relativizmus fordítja el a fiatalokat a tudománytól.

 

 

"A tudomány napjainkra egyre kényelmesebbé tette a létünket, és azt sugallta, hogy az emberi létnek, pontosabban a vágyott boldogságnak a lényege, hogy minél több élvezetre tegyünk szert. ...

Ám kiderült, hogy ez az út helytelen, mert nem a boldogságot hozza el, hanem a jólét közepette a boldogtalanság lesz a fejlett civilizációnkban úrrá."

 

Én sohasem éreztem úgy, hogy a kényelem és a jólét boldogtalanná tenne. Kényelmes meleg lakásban élek, ahol nem kell félnem a hidegtől, az esőtől, a hótól, a dermesztő széltől. És ezt nagyrészt a tudománynak köszönhetem. 

 

Ha ez téged boldogtalanná tesz, akkor költözz ki egy viskóba az erdő közepébe, ahova a tudomány még nem tette be a lábát. Ahol nincs fűtés, nincs villany, nincs víz, nincs szennyvízelvezetés. Ha neked ez jelentené a boldogságot, akkor miért nem hagyod magad mögött az átkos tudomány vívmányait? Költözz ki, és boldog leszel.

Megtehetnéd, de mégsem teszed meg. Vajon miért nem?