Bár minden szavad elismerendő, mégis egy kicsit le kell, hogy hűtselek. Nem a tartalom miatt, hanem abbéli reményeid kapcsán, hogy valamiféle célt fogsz itt elérni (amely egyébként jól is jöhetne). Ám van egy olyan gátló tényező, amelyre eme topikban régebben többször is utaltam, és amely nem a fizikával (sokkal inkább a tudománnyal) kapcsolatos, ugyanakkor biológiai alapú.

Ezért innen inkább:

OFF

Az "eredménytelen bohóckodás", amire célzol, az bizony nem lesz neki eredménytelen! Az eredménye nem lesz más - hiszen filozófiai vonalú -, mint az Isten felfedezése. Ez akkor is megtörténik, ha az illető tagadja, sőt el sem tudja képzelni ezt magáról.

Korunkban - évtizedek alatt - egy olyan folyamat zajlott le az emberi fejekben, s egyre inkább a fiatalokéban kiteljesedvén, amely rendkívüli vonzalmat kelt a misztika iránt, s mellesleg a tudomány elutasítását, de legalább is a mellőzését vonja maga után. Hamarosan egy parányi elit osztályrészévé válik, amint az idősebbek eltávoznak közülünk. Ők azok, akik majd tovább viszik a gyertya lángját, feltéve ha rádöbbennek az emberi lét lényegére, ugyanakkor a tudás birtokában őket is magával vonzhatja a mai létben elhanyagolt misztika. Utóbbira ugyanis az emberi fajnak létszükséglete van, akár igaz amit állítanak, akár nem. A maradéknak pedig egyre inkább a boldogtalanság válik osztályrészéül.

Mindeddig nem értettük, hogyan is valósulhat meg a sok tízezer éves történelem folyamán újra meg újra, de mára egyre világosabbá vált, különösen az agykutatás, a hormonkutatás, a biokémia kapcsán, és hamarosan forradalmasítja a pszichológiai ismereteinket is.

A lényeg - tömören is - hosszú, és pillanatnyilag nem részletezem. A dopamin áll mögötte, és lényeges a szerepe a szerotoninnak is.

Az ember több százezer éves történelme során - többnyire primitív, de értelmes lényként - megpróbáltatások özönében élte létét és abban szaporodott. Életéhez hozzátartozott az, hogy önnön értékességének érzetét - amire értelme folytán létszükséglete volt - erőfeszítésekből, és az abból adódó eredmények örömként való megéléséből nyerte. De folyton törekedett arra is, hogy az erőfeszítéseit csökkenteni próbálja (energiaminimum elve). Ez, ha nagyon lassan is, de kikényszerítette a tudomány megjelenését, annak a létfenntartásról való leválását, s eredményeinek felhasználását. A fehér területeket hiedelmekkel töltötte be, és létében megjelentek a "bohóckodások" is, rítusok formájában, amelyek - ha elmaradtak - (számunkra eddig érthetetlenül) a közösség szétbomlását eredményezte.

(most ugorjunk egy nagyot)

A tudomány napjainkra egyre kényelmesebbé tette a létünket, és azt sugallta, hogy az emberi létnek, pontosabban a vágyott boldogságnak a lényege, hogy minél több élvezetre tegyünk szert. Erre épült a kb. 50 éve már stabilan álló "fogyasztói társadalom" gépezete.

Ám kiderült, hogy ez az út helytelen, mert nem a boldogságot hozza el, hanem a jólét közepette a boldogtalanság lesz a fejlett civilizációnkban úrrá. Bár ezt már 2500 évvel ezelőtt észrevette egy Gautama nevű királyfi, akinek feltűnt, hogy a szegények sokkal boldogabbak, mint ő, aki gazdag jólétben él.

Kb 2018 körül kezdték el az addiktológusok kommunikálni azt, hogy a széles körű boldogtalanság mechanizmusa azonos a drogosok létében tapasztalható jelenséggel, amelyben egyre több, sőt egyre erősebb drogra vágynak, és egyre mélyebbre süllyednek. S az újabb adag már nem élvezetet okoz, hanem a pokoli létük enyhítését adja.

Mi sem érezzük jólétnek azt, amit pár évtizede még megvalósulható álomnak véltünk, és mára beteljesült. Mögötte a lecsökkent szerotonin szint áll, és a dopamin rezisztencia. S mindezt az olcsón és könnyen megszerezhető élvezetek generálják, a sör a hűtőből, a csoki, a nass a polcról, és a digitális világban már tucatszám sorolható eszközök (játék, YouTube, de pl. a fórumozás is, a chat mellett).

Agyunk állandóan jár, a vágyaink egyre erősebbek és kielégíthetetlenek. Elégedetlenség lesz mindenkin úrrá, fontos dolgokat cselekednénk, amikhez erőfeszítések kellenének, de nem megy, mert helyette előnyben részesítjük a könnyen megszerezhetőt (a "TL;DR"-nek is ez a lényege.) Kimászni ebből csak úgy lehet, mint a drogból: böjtöléssel (YouTube-on a neve: dopamin fasting, vagy dopamin detox a leszoktató klipeknek). Azaz megvonással, ami komoly, szinte leküzdhetetlen megvonási tünetekkel jár, és visszaránt az élvezetekhez. De gyanakvási érzeteket is kelt, gyakran paranoiás gondolatokká kristályosodva. Ez a mentális miliő kedvez a misztika felé hajlásra, sőt egyes vallási gyakorlatok azok, amelyek kivezethetnek a mélyülő mocsárból.

Hosszasan folytathatnám, de a lényeg: ne áltassuk magunkat, mert egy új korszak indul be a fiatalok körében. S ez a tudományt háttérbe szorítja, művelőinek egy bő körét eltéríti. (ha nem a misztika felé, akkor marad pl. a laposföld)

 

Az alacsony szerotonin szint egyébként gyakran depressziót eredményez, de az önbecslési érzetet komolyan alacsony szintre viszi, amelyet egyesek mások lealacsonyításával kompenzálnak (ez a trollkodás mechanizmusa). Ez utóbbi energiát is ad, a nagyon alacsonyra került erőfeszítési motivációnak, tehát akinek van bőr a képén, az a trollkodást erre használja, bár ösztönösen, nem tudatosulva. Láthatjuk itt is a gyakori megjelentét.

Ha érdekel, tudom még folytatni, illetve a kihagyott részleteket ismertetni, de már ez is "TL;DR", és komoly erőfeszítésbe kerülhet a végigolvasása (20 évvel ezelőtt ez még a legtöbbünknek könnyen ment)

 

ON