szegényke! most megitattam ... nem baj, ha ágyat kell húzni éjszaka, de legalább szomjas ne legyen ... mekkérdeszte, itt leszek-e reggel ... 

 

nem engedek hozzá legközelebb senkit! 

 

ketten nagyon jól megvagyunk! olyan szépen tudunk meccselni, és néha hagyom nyerni is ... 

 

ÉN JÁTÉKOM!!!

 

nahh, majdmég sajnálgatni fogom itten a büdösbanyát ... jó, deazért ezt nem érdemelte na! 

 

szegény, mindég pofázik (ez egy tünet, és agitáció a neve), és mikor kitette a lábát a lánya az ajtón, akkor láttam már a fején, h baj van ... és nagyon higgadtan szóltam neki, hha fel akar ébredni reggel, akkor most pontosan követi, amit mondok, és nem jáccunk, mert most nincs játék! pontosan megértette azzal a diónyi agyával, és végig kussban mindent csinált. segített a vetkőzés-öltözésben, pillanatok alatt kikapta a fogait, engedelmesen szopogatta a vérnyomáscsökkentőt, pucsított a kúphoz, hang nélkül. pedig ezeket mindég "verekedve" szokjuk csinálni, és most olyan jó volt a kis drágám ... 

 

veszek viszketőport, és beszóróm a lánya kabiját, amíg itt van ... ide ne jöjjön!