Sirák fia könyve  23.  fejezet:  1-27 v (1-7, 9, 11, 13, 16-18,versek)

1 Uram, Atyám és életemnek Ura, ne szolgáltass ki kényükre-kedvükre, és ne engedd, hogy miattuk elbukjam. 2 Ki forgatja a korbácsot az elmém felett, a bölcsesség fenyítő botját a szívem felett, hogy ne részesüljenek hibáim kíméletben, és ne maradjanak bűneim büntetlen?  3 Hogy ne gyarapodjék hebehurgyaságom, és a bűneim ne szaporodjanak. Hogy le ne roskadjak elleneim előtt, és az ellenségem ne diadalmaskodjon rajtam. 4 Uram, Atyám, és életemnek Istene, ne verj meg engem nagyravágyó szemmel, 5 és a mohóságot tartsd távol tőlem. 6 Érzéki, testi vágy ne fogjon el, ne hagyd, hogy zsákmányul ejtsen a buja szenvedély.

 Az eskü 7 Fiaim, halljatok a száj fegyelméről, aki ezt megtartja, nem esik csapdába.

9 Ne szoktasd a szád az esküdözéshez, ne szokj rá, hogy a Szent nevét emlegesd.

11 Aki sokszor esküszik, bűnt halmoz fejére, s a büntető bot nem hagyja el házát. Ha hibázik, rajta a bűn büntetése, ha rá sem hederít, kétszeres a bűne. Ha hamisan esküszik, nem lehet igaz, és sok próbatételben lesz része házának.

 Szégyenteljes beszéd  13 Ne szoktasd a szádat zabolátlan szóra, mert könnyen átsiklasz a bűnös beszédre.

16 Két embercsoport bűnt bűnre halmoz, s a harmadik hívja ki a haragot. 17 A szenvedélyes vágy ég, mint a lángoló tűz, s nem alszik ki, amíg el nem emésztődik. Az ember, aki saját testével vétkezik, nem szűnik meg, míg a tűz le nem ég. Az erkölcstelennek minden falat édes, nem hagy fel a bűnnel, amíg csak meg nem hal. 18 A férfi, aki vétkezik ágyában, azt gondolja magában: „Ugyan ki lát engem? Betakar a sötét, elrejtenek a falak, senki sem lát engem, miért félnék hát vétkezni? A Magasságbeli nem ügyel vétkemre.”