a "mi várható tehát?" kérdésre az idősgndzsi csopiban:

élve rohadó emberek az út szélén, cseléd- és csicskatartás, ahol a szolgálók egymást könyöklik oldalba egy-egy tányér levesért, és lesz, aki nem kér bele húst ... magukra mardt idős emberek cucarongy-gyűjteményeket halmoznak fel a zombiapokalipszisben ... ban ... a bántalmazó dinamikák teljes pompájukban ragyognak majd, mindenki üti szó szerint, és jelképesen is a nála anyagilag, fizikailag, szellemiekben gyengébb embereket, akiket végül kösszpontilag is dehumanizálnak, míg végül talán megkegyelmeznek nekik intézményesített haláltáborokban ...

az ideiglenesen szerencsésebbek buzgón imádkoznak a templomaikban, hogy ne ők legyenek a következők, illetve énvédelmi technikaként eltagadják a saját agyuk előtt azt, amit a saját szemükkel látnak. mivel senki nem érdemel(het) ilyen sorsot, meggyőződésükké teszik, hogy VELÜKEZNEM!, ők, maguk nem érdemlik, és áldozathibáztatássá fajul az ügy, ami megkönnyíti a kösszponti hatalomnak a dehumanizálást, és amíg csak él a vezér, mindig lesz kit gyűlölni, ezért folyvást újraválasztják, mer' ezek amúgy izgalmas, és kellemes időtöltések ...