A római köményt nemrégen ismertem meg, gyerekkoromban nem lehetett kapni, felmenőim tehát nem használták. A zamata valahol a normál kömény és a kapor között van, elég erős. Tökfőzelékhez szoktam tenni azért, hogy a kapor egy részét kiváltsam - merthogy a tök és a kapor nem hajlandók egyszerre rendelkezésre állni, a kapor pedig mindegyik tartósítási módon veszít az aromájából. A tökhöz azért teszek azt is, mert hozzászoktam. Ha cukkiniból csinálok főzeléket, annak úgysincs tökíze, nem régen megszokott, abba csak a római köményt teszem. De borssal társítva húst is lehet vele fűszerezni.

Koriander régen a hordós pácolt hal (ruszli) mellett szokott lenni, általában én is inkább savanyúságba teszem. Néhány napja olvastam egy írást, amely a koriandert emelte az egekbe. Indiában az egyik alapfűszer, ők a levelét is erősen használják. És állítólag - mint a fűszernövények többségének - még gyógyhatása is van.

Nekem nagyfokú hajlamom van az új fűszereket kipróbálni, és szerencsére eddig nem nagyon fogtam mellé. Előre el tudom képzelni, milyen lesz velük az étel.

Az ételízesítő egészen más dolog, számomra a legfontosabb alkotórésze a nátrium-glutamát. Nemcsak az ötödik alapíz (umami) hordozója, hanem ízfokozóként is szerepel. Ezért használom. Persze óvatosan adagolva, különösen, mivel rengeteg só is szokott lenni a keverékben.