Mára az istváni magyarnak szembe kell néznie azzal a szigorú ténnyel, hogy a Nyugat már nem is keresztény.

Ennek mentén Szörényi Levente levezeti, hogy „az unió alkotmányának preambulumában nem történhet utalás a keresztény gyökerekre, a mi alaptörvényünknek pedig nekiesnek Brüsszelben, mert úgy kezdődik, hogy ťIsten, áldd meg a magyart!Ť. Ezért – vonja le végül a következtetést – okafogyott azzal vádolni a koppányi – tehát nem nyugatos – magyarokat, hogy nem jó magyarok... Különben a koppányiakat belső használatra átneveztem már turanistákra, az idegenszívűeket meg amerikanistákra finomítottam. Nem az úgynevezett radikálisok a turanisták; van, hogy ilyen pártocskák élén amerikanisták állnak”.

a nem keresztény, pogany, hitet megtgado  nyugattal szemben fő a kovetkezetesseg, evenkenti pozosnyi csatat ellenuk!

• https://24.hu/kultura/2019/11/17/szorenyi-levente-brody-janos-rendszervaltas
• Szörényi mélyen beleásta magát a magyarság őstörténetébe, afféle pilisi Indiana Jonesként közel húsz éve fáradhatatlanul kutatja, mit rejtettek el eleink a Holdvilág-árok sziklái alatt, könyvet írt az „eltűnt Ősbudáról”, elmondása szerint egy hajdani, Urol nevű regölő vezette a kezét, amikor rovásjegyekkel papírra vetette az Atilla egyes részeit. Elmélkedéseiben arra jutott, hogy a magyarság a nemzetek Jézusa, hiszen hozzá hasonlóan „lelkében és vállán hordja a világ keresztjét” – mondta a Magyar Vetés című keresztény hetilapnak 1993 augusztusában. Kárhoztatja ugyanakkor a konzervatív kormányokat is, amikor Szent Istvánt emelik a pajzsukra, mivel szerinte „a magyar őskultúrát a kereszténység tette tönkre”. Mint az első részben említettük, még egy „harmadik típusú beszélgetést” is megjelentett István királlyal a Magyar Fórumban (Szólalj meg, Vajk!, 1992), amelyben az államalapító szelleme arról vallott neki, hogy tulajdonképpen egy véreskezű esküszegő volt, aki német felesége és családja uszítására kegyetlenül takarította el az útból rokonait.