A tegnapi napot is nézelődéssel töltöttem, kezdtem egy macskakiállítással, a Camponában. Kisebb és családiasabb volt, mint az eddigiek, de a macskák itt is szépek voltak ám! A „fagyálló” macskák közül nem csak Maine Coon, de szibériai és  norvég erdei is volt, Ez utóbbi ketrecére jó humorú kiállítás egy szarvas vikingsisakot tett ki,

Mintegy ellentéteként volt sziámi, sphynx és keleti, no meg rex macska is, ezek bezzeg csinos kabátkában voltak. Mindenki csöndes derűjére az egyik, a bírálaton Szereplő macska felmászott az asztalon álló rúdra. Nrem tudom, azt akarta-e bizonyítani, hogy ilyen ügyes, vagy azt adta tudtunkra, hogy nem kedveli, ha idegenek bizalmaskodnak vele.  

Némi töprengés után az jutott eszembe, hogy ha már úgyis Budán vagyok, megnézem az óbudai adventi vásárt is.

Csak ismételni tudom a fentieket, de ez a vásár is kicsi volt és családias. Nem túl sok ipacikk volt, annál több az étel-ital. Persze, volt néhány érdekesség, például a Tatanka nevű bódé, ahol indián holmikat lehetett vásárolni, Erősen hiányoltam a névadó bölény képével mintázott pólót, holott elég mutatós állat. Sebaj, úgysem vettem. Volt jó néhány sajtot kínáló bódé, minden féle-fajta sajttal, bőséges volt a választék. Volt még retro körhinta is, a gyerekek (no meg a szüleik) örömére, Szép régi módi szerint csöngetés jelezte, hogy kezdődik az újabb menet. A Vörösmarty térrel ellentétben, ahol főleg turisták voltak (nem irigylem tőlük) itt jól érezhetően a helyiek jöttek le, sétálni-nézegetni, enni-inni, mert ilyen sátor nagy számban volt.  Örömmel közlöm, hogy itt a sima lángos csak ezer forint, de árultak palacsintát, goffrit és kürtős kalácsot is. Vettek is mindegyikből. Csöndesen derültem, mert szemerkélni kezdett az eső, és három kissrác, akik palacsintát falatoztak, behúzódott a kiadó pult alá, leültek a földre, mert nem akarhatták a vízzel felhígított palacsintát. A rögtönzött jégpályának is nagy sikere volt.

Maradtam volna még, de az eső kezdett komolyabbá válni. Ezért aztán vigasztalásul vettem két cent barackpálinkát. Az első aprócska korty után rögtön éreztem a valódi sárgabarack ízért, az érett, illatos gyümölcs aromáját.

Mielőtt a villamosmegálló felé indultam volna, még vetettem egy pillantást a jólismert esernyős szoborcsoportra, most éppen aktuális volt!