Habakuk könyve  2. fejezet : 1-20 v  (1-2, 4-8, 11-13, 19,versek )

 

A második jövendölés: az igaz élni fog hűsége jutalmául .1 Kiállok őrhelyemre, felállok a sáncra, és figyelek, hogy lássam, mit mond nekem, és mit válaszol a panaszomra. 2 Az Úr meg is szólalt és ezt mondta: „Írd le a látomást, vésd fel táblára, hogy könnyen olvasható legyen.

4 Akinek nem igaz a lelke, az elbukik, de az igaz élni fog hűségéért.”

II. A HÓDÍTÓ MEGÁTKOZÁSA

  Bevezetés 5 Bizony, a gazdagság hűtelen! Eszét veszti, és többé nem nyugszik, kitátja torkát, mint az alvilág, telhetetlen, mint a halál, összeharácsol minden népet, összegyűjt magának minden nemzetet. 6 Vajon nem mondanak-e majd róla mindnyájan példázatokat? Nem költenek-e róla magvas mondásokat? Azt mondják majd:

Az öt átok I.

6 Jaj annak, aki a máséból gyűjtöget, – ugyan meddig? –, aki zálogok terhével terheli magát. 7 Nem kelnek-e föl hirtelen hitelezőid, nem ébrednek-e föl végrehajtóid? A zsákmányuk leszel! 8 Mivel sok népet kifosztottál, a megmaradt népek téged fosztanak ki; amiért embervért ontottál, kifosztottad a földet, a várost és minden lakóját.

II. 11 Mert a falban még a kő is kiáltozik, s a fagerenda válaszol neki.

III. 12 Jaj annak, aki vérrel épít várost, és vétekből vet a városnak alapot! 13 Hát nem a Seregek Urának akarata az, hogy a népek a tűznek dolgoznak, s hiábavalóságokért fáradnak a nemzetek?

 

V. 19 Jaj annak, aki így szólt a fatönkhöz: „Ébredj!” A néma kőhöz: „Kelj fel álmodból!” [Ez a szózat.] Nézd, ki van rakva ezüsttel, arannyal, de éltető lélek nincsen benne!