„A ma elfogadott einsteini relativizmus azt jelenti, hogy a jelenségek a "megfigyelő" mozgásállapotától függenek. A gyorsan mozgó megfigyelő számára a tér "megrövidül", az idő "lelassul". Nincs egyetlen valóság, hanem annyiféle valóság van, ahány megfigyelő. A különböző mozgásállapotú megfigyelők által érzékelt különböző valóságok egyenértékűek. Egyik sem valóságosabb a másiknál. Ez a valóság relativizálása. „

Elgondolkodtam ezen a relativizmusértelmezésen. Amennyiben az általunk tapasztalható valóság különböző mozgásállapotú jelenségekből tevődik össze, akkor az objektív valóságot egy szuperpozícióban lévő, „szuperjelenségnek” lehet tekinteni. Ebből a SZ J-ből csatoljuk ki a megfigyelés során azt a relatív valóságot, amit éppen tapasztalunk. Ennek a tapasztalásnak van egy tól-ig sebességtartománya. A saját mozgásállapotunk és a fénysebesség, mint felső korlát között. A saját mozgásunk a Földhöz, mint (saját) vonatkoztatási rendszerhez kötött. Azonban az objektív valóság, a mindenféle mozgásállapotú jelenségek ehhez viszonyítva realizálódnak számunkra.