Sziasztok!
Nagyn érdekes a topic és pont arról szól, amivel én már évek óta bírkózom. Az álmokról.
Mostmár szerencsre nem olyan vészes a dolog, de volt, hogy a szüleim komolyan aggódtak.
Az egész a nagyapámmal kezdődött. Illetve a kettőnk közötti súrlódásokkal.
12 éves voltam, mikor egy jelentős távot költöztünk (na, ezt jól megaszondtam!) és egy kicsit összezörrentünk előtte. A búcsúnál azt mondta, hogy írjak nagyanyámnak, neki mgaának már nem kell. neki már nem lesz szüksége rá. Akkor nem vettem komolyan.
11 napra rá meghalt. Ezután többször álmodtam vele. Egy változó fázisban volt. Folyamatosan fiatalodott és azt mondta, hogy most nagyon sok minden megváltozik a számára. Egy teljesen új világot kell újra megismernie.
Egyszer azt álmodtam, hogy vele beszélgetek és kíváncsiskodom a másik világ felől. Azt mondta, hogy nem tetszene feltétlen. A lényeg, hogy megengedte a betekintést többször is. Az első élményem vérfagyasztó volt. Egy szélsőséges példaként megmutatta a "hagyományos" szellemet. Az egy piros gyertyát tartott a kezében és az ágyam végében állt. Úgy megijedtem tőle, hogy felébredtem.
Mivel nyitva volt az ablakom, az ágytakarónak használt cserge is rajtam volt. Egy vörös viaszfolt volt a végén... A mai napig is rajta van...
Aztán még sokat beszélgettünk az öreggel, többször át is vitt. Erről majd viszont később mesélek, mert mégsem kellene egy hozzászóláson belül regényt írnom :)