Persze, hogy jó megy, képzelheted, de van egy csomó tényező, ami rettentően megnehezíti, mert hol egyik, hol másik kollegám jön ide hozzám azzal, hogy: te getom, ezt kellene elintézni; vagy csak ülök a munkám előtt, és próbálok nem gondolni semmire, de akkor meg eszembe jut az a régi délután, amikor hosszú évekkel ezelőtt az apukám elvitt magával a céllövöldébe, és lőtt nekem egy nagy borzas játékmacit, vagy annak a süteménynek az íze, amit egy régesrégi vasárnap délután teába mártogatva, elfeledett emlékek sokasága tört felszínre bennem, az emlékezet általam már kiszáradottnak vélt kútjából ... ésatöbbi, szóval nem megy ez olyan egyszerűen, mint gondolod, rengetek vesződség van vele, és sokat kell gyakorolni, hogy tökéletesen működjön.