A mélyen hívő relativisták inkább az elkeseredett szélmalomharcot választják.

 

De érdemes megvizsgálni a próféta, Einstein életútját ebből a nézőpontból. Ő mint a relativitáselmélet kitalálója, természetesen hitt is benne egy ideig.

Aztán nála is eljött a megvilágosodás pillanata. Rájött, hogy elmélete alapjaiban hibás. 

Mert fényközegnek mégiscsak léteznie kell, nélküle nem terjedne a fényhullám. 

De ha ismét van fényközeg, akkor:

- létezik egy fényközeghez kötött rendszer is, amely kiemelt jelentőségű

- vagyis a rendszerek nem lehetnek egyenértékűek

- a fénysebesség pedig nem lehet minden rendszerben ugyanannyi

- az MM kísérletet nem lehet azzal letudni, hogy éter nem létezik

 

Ezzel tulajdonképpen az általa felépített relativitáselméletet saját maga végezte ki.

 

És mit tett a felismerés után?

Sajnos nem állt a nyilvánosság elé, és nem mondta ki egyértelműen az új álláspontját. 

Egyrészt azért nem, mert ezzel saját nimbuszát rombolta volna le.

Másrészt pedig azért, mert arra már nem jött rá, hogy mi is lenne az "új éter", csak azt tudta, hogy nem lehet olyan, mint a Lorentz féle régi éter. 

 

Így aztán hagyta, hogy a téves relativitáselmélet tovább haladjon hódító útján és teljesen szétzilálja a fizikát.