Gratulálok a Honvédnek az első hazai győzelemhez, Jokerék sokat vártak rá, megérdemelték!
Szégyelljétek Magatokat! Ma sokkal többet vesztettünk ezzel a vereséggel, nem is gondolnátok, tudjátok...
Le a kalappal, hálás köszönet a velem utazóknak és ott jelenlévő Szurkolótársaknak, ők jobban akarták a győzelmet Nálatok, végig nyomták, szívvel-lélekkel, hanggal, Ti nem becsültétek, nem tiszteltétek őket. Méltatlanok voltatok a szeretetükre, érdemtelenek meccs végi biztató? tapsukra, már, tisztelet a kivételnek, aki nem fordított hátat és vette le a sálat, nem tudott tapsolni, ehhez asszisztálni, a meccsről a szürreális jelző járt végig a fejemben, mint egy rossz álom, kár, hogy megtörtént, át kellett élni.
Puhán enerváltan, kevés energiával, ólomlábakon mozogtunk, lassan, feszülten, fáradtan, idegesen, görcsösen, egész meccsen nem láttam, hogy mi volt a terv, hogy akartuk volna megnyerni, a csak ne veszítsük el, felelősség áthárítás, vezérszerep hiánya, tesze-toszaság, majd megoldjuk édeskevés, jött a már-már szokásos fegyelmezetlenség, büntetés, kiállítás stb.
Lement 9 forduló, majdnem a szezon fele, jön a december az újratervezés 3-6 után, ugyanaz a sz@r, semmi, évek óta, nincs annyi karakter, hogy mennyire rohadtul unom, a keretben lenne potenciál, szimpatikus légiósok, szakmai stáb, tehetséges fiatalok, Ronca, Borisz, Beni, hosszú évek után névadó támogató, de nem jön ki, szoros vereségek, győzelmek helyett, hosszú távon a vesztesek ismérve.
Mi nem szimpatikus veszteseket, szerethető meg hasonló unalomig elcsépelt kliséket akarunk, győzteseket, rájátszást, akár Kupába jutást, eredményt, akár érmet, nem hinném, hogy ezek túl nagy kérések lennének ennyi év után, a KOMETA-val megtámogatva, 2017 után, a feltételek adottak.
Korábbi években is mindig voltak meglepetéscsapatok, akik érmet szereztek, mi miért nem lehetünk az a Klub, Csapat, mikor jön el végre a mi évünk, mi időnk? Elég volt a böjtből, túl sokat vártunk.
A legutóbbi 6 meccsből 1 meccset nyertünk (Szöged otthon), elhangzott a türelem és az idő szezon előtt, mindkettő elfogyott, változást, hogy nálunk előzetesen, papíron, rosszabb csapat ellen "esélyesként" ne legyen az, hogy az utolsó negyedben vezetünk először a 2. félidőben, eljött a változtatás, változás ideje.
Leírhatatlanul csalódott, bosszús vagyok, ez a vereség méltatlan a Klubhoz, méltatlan a Szurkolókhoz, minden téren, csak a kellemetlen keserű szájíz marad utána, tehetetlen düh, mint mikor a rájátszásról maradtunk le sok év után a Kecsap ellen májusban, arcon lettünk akkor is csapva, és jött a kijózanító valóság, most is, akkor is, ezt az ürességet, összetörtséget éreztem.
Gyenge középcsapattá süllyedtünk vissza, a semmi közepe, nihil, én többekkel ellentétben Iván mellett voltam eddig, de a bizalmamat ezzel elvesztette, ebben is vastagon benne volt a végén 2 beüthető faultunk volt, alapvonali bedobás, időkérés után, és nem használtuk ki, tripla kísérletet engedtünk, 3 faulttal lehoztuk az utolsó negyedet, egyszerűen ostobák voltunk, nincs rá jobb szó, őszintén.
Kecsap ellen mi kint leszünk, és Ti CSAPATKÉNT kint lesznek, megmutatjátok, hogy Toma nélkül is hazai pályán mire vagytok képesek, egy roppant kellemetlen stílusban játszó ellenféllel szemben?
Szerezzétek vissza a bizalmat, örömet, mosolyokat, boldogságot, nehéz lesz, saját magunkat löktük a szakadékba, jön 4 nehéz meccs, remélem tudjátok, előzetes figyelmeztetés, hogy a Nyír1 is nyeretlen (otthon is), tavaly kikaptunk tv-s meccsen, tegyetek érte, hogy akik most elgondolkoztak, hogy hátat akarnak fordítani, befejezni, innen is üzenem nekik, kérem, hogy ne tegyék, remélem olvassák, hogy gondolják át, miattunk legalább, hiányoznának, szükség van rájuk.
"Ebben a világban, ahol annyi a gonoszság, az előítélet, és a kegyetlen erőszak, a kosárlabdára mindig számíthatok: az rendre felvidít. Semmi nincs megbízhatóbb a Földön egy meccs utáni statisztikánál. Megtépázott szívem történései hol felemelnek, hol földbe döngölnek, de a pályán látható mozdulatok költészete soha nem hagyott cserben, még a legnehezebb időkben sem." – Flea (RHCP)
