„azt gondolom, hogy gyorsulási irányai szerteágazóak.”

Amennyiben a Föld gyorsulási irányai „szerteágazóan”, de a Föld  középpontjától kifelé mutat, akkor minden atomjának követnie kellene az irányokat. Vagyis szétrobbanna, mint egy tűzijáték. Ha azonban a középpontja felé gyorsulna, akkor egy kollapszussal, összeomlana egy nagyon sűrű golyóvá. A Föld azonban a Napot kerülgeti, amit egy kör (év) után hangos tűzijátékkal megünnepelünk.  Röviden, a gyorsuláshoz egyszeri, vagy folyamatos gyorsító (növekvő) erő kell.

Azt is tudjuk, hogy valami akkor van „nyugalomban”, ha a rá ható erők egyensúlyban vannak, vagyis kiegyenlítik egymást. Tudomásunk szerint, csak a Föld nevű bolygón van élet, illetve intelligens emberek, akik megfigyelik és értelmezik a körülöttük lévő világot, az univerzumot. Ha így tekintünk magunkra, akkor mi vagyunk a világ közepe. Tőlünk távolodik minden galaxis, és tőlünk távolodik az univerzum határa, ha a beláthatóságot határnak vesszük. Mivel a Földünket tekintjük stabil viszonyítási pontnak, minden fény felénk tart, és minden tőlünk távolodik. Az ettől való „parányi eltérés” elhanyagolható. Ha mégsem, azt majd a tudósaink igazolni tudják. :-)