Miindkettő nagyon érdekes és eredeti figura. Ráadásul mindketten képesek akár egy torna keretein belül hihetetlen formaingadoásra és emellett még hangulat-, és motiváció - ingadozásra is.  Nagy kérdés, hogy azúttal Takayasu mennyire képes egy ilyen (számára is igen fontos) tét kínálkozása mellett kellőképpen összpontosítani és kivételesen megugrani a saját korlátait, vagy Abi számára lesz fontosabb a sérülése nyomán történt visszaeséséből a Sanyaku-ba történő gyors, ámde teljesen indokolt és megérdemelt visszatérés lehetősége. Annyi bizonyos, hogy ez a meccs lesz mindenképpen a zárónap igazi eseménye.

Másfelől még mindig nem értem az utolsóelőtti versenynap sorsolásának ilyetén alakítását. A mondhatni csúcsformában és teljesen felfokozott mentális állapotban versenyző Takayasu szembeállítása Kagayaki-val egy ép ésszel felfoghatatlan és érthetetlen valami számomra. Mintha egy rendkívül fontos atlétikai világverseny (mondjuk például egy olimoiai 100 m - es síkfutás döntőjében két egymás melletti pályán induló rivális közül az egyiknek vagy jó 25 - 30 méterrel rövidebb futópályát jelöltek volna ki a sorsolást készítők.