Erővonalak a valóságban nincsenek. De attól még lehetnek hasznos szemléltető eszközök.

Például egy domborzati térképen a szintvonalak is nagyon hasznosak, mert látszik belőlük a hegyek magassága és a hegyoldalak meredeksége. De a valóságban nincsenek szintvonalak. 

 

A probléma nem ez.

A kérdés az, hogy egy forgó mágneskorong magával forgatja-e a mágneses mezejét, vagy nem. 

Ha magával forgatná, akkor az általam leírt kísérletben mind a 4 esetben az történne, amit a relativitási el alapján várnánk. 

De 2 esetben nem az történik. Ebből lehet tudni, hogy a mező nem forog együtt a mágneskoronggal. 

Vagyis a mező áll, hiába forog a mágneskorong. 

 

De mihez viszonyítva áll? Ez a nagy kérdés, amire a relativista fizika nem képes válaszolni.

Tegyük fel, hogy a mágneskorong közelében nincs semmi.

Akkor vajon a mágneses mező mihez képest áll?  A koronghoz képest nem, ezt tudjuk. 

De akkor mihez képest áll? Mert a relativista fizika szerint nincs éter, nincs fényközeg, a vákuum üres. A koordinátarendszerek csak a fejünkben léteznek, az nem valóság.

Akkor mihez viszonyítva áll a mágneses mező?

 

Ez az a kérdés, amelyre a relativimus alapján nem lehet válaszolni.

De az én Szuperfizikám tudja a választ.