A kísérlet paradox esete annak, amikor a szemléletesség a tisztánlátás, megértés rovására megy (nyilván ezért alkalmas a céljára):

feszültség akkor indukálódik a vezetőben, amikor a mozgása során indukcióvonalakat metsz.

És a pusztán relatív mozgás ezzel a grafikus sugallattal tényleg félreviszi a dolgot.

Ezzel együtt, egy jól kötözködő diák kihivás elé állíthatja a tanárt, mondván, hogy az indukcióvonalak mégiscsak doménekből lépnek ki, és azok valóban mozognak. A kihívás ott van, hogy a tér pontjaiban levő mezőérték egy kontinuumból származó komponensek eredője, és ezt valahogy meg kellene értetni vele. Ráadásul még mindig megkontrázhatja azzal, hogy jó, hengerszimmetrikus folytonos sokaság eredője, de a valóságban az a sokaság biztos nem tökéletesen homogén, tehát valami indukciónak lennie kellene. És nyilván van is, de egyrészt olyan gyorsan változik a forgatás során, hogy a mutatós műszer azt nem követi, de talán egy digitszkópon sem látszana az ingadozások kis mértéke miatt, gondolom én.