Képzeld el, hogy egy verőfényes napon sétálsz a tengerparton. 

De most nem a bikinis csajokat figyeled, hanem az árnyékodat a homokon. Ahogyan haladsz előre  az árnyékod mindenhova követ téged. 

 

Vajon mozog veled az árnyékod? Hát persze.

De valójában nem mozdul semmi rajtad kívül. 

A mágneses mező is ilyen. Mivel nem részecskékből épül fel, nem tud mozogni. Haladó mozgás esetén mégis követi a mágnest, forgáskor meg nem.

 

Vagyis nem igaz Einstennek az a feltételezése, hogy a mágnes és a vezető esetében csak az egymáshoz képesti elmozdulásuk számít, mert ott van egy harmadik szereplő a mágneses mező is. 

 

A mágnestárcsás kísérlet tökéletesen megmutatja, hogy nem lehet csupán a relatív mozgásból kiindulni. A relativiznus tévútra vezet. 

 

A relativitáselmélet kiinduló tétele pedig éppen az, hogy nincs semmiféle külső viszonyítási alap, csak a mágnes és a vezető. De nem így van. Ezért hibás az egész relativitáselmélet. Ezért akarta visszahozni Einstein az "új étert", de nem engedték neki.