"Amennyiben a mezők nincsenek a forrásaikhoz kötve, akkor egy mozdulatlan közeget alkotnak"
Téves következtetés. Nem alkotnak semmiféle abszolút mozdulatlan közeget, hanem minden koordináta-rendszerben a rendszerhez képest mozdulatlanok. Ugyanúgy, ahogy minden koordináta-rendszerben mozdulatlanok a koordinátatengelyek is a rendszerhez képest. Egyszerűen ez a definíciójuk. Így aztán nem is valamiféle közegek, amelyeknek ilyen-olyan mozgásállapotuk lehetne.
Például egy vektormező egyszerűen az éppen alkalmazott vonatkoztatási rendszer minden egyes pontjába képzelt vektorokból álló sokaság, amivel Maxwellnek sikerült elméletileg modelleznie az elektromágneses kölcsönhatásokat. S ezek a vektorok nem mozognak akkor se, ha a forrásuk mozog a vonatkoztatási rendszerhez képest. A mozgás illúzióját csak az kelti, hogy az egyes pontbeli értékek egymással koherensen változnak. Pl. amíg az egyik helyen csökkennek, a tőle mozgásirányba eső másik helyen nőnek, s ezt mutatja pl. a vasreszelék változó elrendeződése is a mozgatott mágnes változó mágneses mezejében.
"az univerzum tágulásával . . . a mezők követik a térgyarapodást, a tömegek közötti távolságnövekedést?"
Igen, a tágulással hígul pl. az EM sugárzás energiasűrűsége. Sőt az nem csupán a térfogati tágulás miatt csökken, vagyis nem csak inverz köbösen, hanem a hullámhossz növekedése miatt is, tehát összességében 1/a4 szerint. De ha a tágulás homogén, akkor ez nem jelent semmiféle mozgást, a koordinátatengelyekhez képest a, hisz az elemi térfogatok mindenhol egyformán növekednek, minden mozgás nélkül mindenhol egyformán csökken az energiasűrűség.
