Kedves Paleo!

Már mondtam, hogy engem nem túlzottan érdekel, hogy Jézusnak mi a státusza. Istennek van-e kikiáltva, vagy "csak" ember volt. Így igazából esetleges indulatain sem tudok megbotránkozni. Az általad felhozott példákat már én is idéztem máshol egy vitában, ahol azt próbáltam bizonygatni, hogy mi keresztények nem tehetjük meg a végtelenségig arcunk odakínálását a pofonnak, van egy határ, amikor lépnünk kell. Amikor jogosan lehetünk indulatosak.

Jézus valóban kimondja, hogy az Isten, mint igazságos Bíró majd ítélkezni fog felettünk. Aki irgalmas volt, az a mennybe, aki nem az a pokolba kerül. Ezzel kész. Nem fenyegetőzik egyfolytában a 4 evangéliumon keresztül, mint azt az ószövetségi Isten teszi a Tórában, ahol a fő bűn nem az emberekhez való irgalmatlanság, hanem az ószövetségi Úr iránti tiszteletlenség, hitetlenség. Gyakorlatilag az Ószövetség 50%-át ez a gondolat teszi ki.

Szerintem a Korán az Ószövetségből vette a példát, ahhoz a nagy adhéziós erőhöz, amely nála is az Allahhoz való hűség fontosságának hangsúlyozásának következménye.

Visszatérve az eredeti problémára, az ószövetségi Isten képére és a Jézusi kép ellentétére. Mit mond a Mózes4 15.32-35?

"Amikor a pusztában voltak Izrael fiai, rajtakaptak egy embert, aki fát szedegetett a nyugalom napján. Akik rajtakapták, amint fát szedegetett, odavitték Mózes, Áron és az egész közösség elé. Őrizetbe vették, amíg nem kaptak útmutatást, hogy mit kell tenniük. Az Úr ezt mondta Mózesnak: Halállal kell lakolnia annak az embernek! Kövezze meg őt az egész közösség a táboron kívül. Kivitte azért őt az egész közösség a táboron kívülre, ott agyon kövezték, ahogyan megparancsolta az Úr Mózesnek."

Nyilvánvaló az ellentét az Úr szava és Jézus hozzáállása között, aki az ilyen vétségekért semmiképpen nem akar halál büntetést. Hasonló vétség miatt Őt magát is halálra keresik a zsidók, meg szeretnék kövezni. Én itt határozott ellentmondást látok az ószövetségi Isten szava között és Jézus szavai között. Két Istent látok itt is, akik mást mondanak. Gondolom, hogy Jézus saját Atyjának nem keresztezheti az útját, tehát az ószövetségi Isten nem Atyja Jézusnak.

Természetesen Jézus az akit választok.

Ha arra akartál volna utalni válaszodban, hogy az Evangéliumok, Jézus szavai milyen kis terjedelműek az Ószövetséghez képest, sőt a világtörténelemhez képest, szeretném felhívni a figyelmedet arra, hogy az Upanisadok, vagy a Tao te King sem valami hatalmas 1000 oldalas könyvek, mégis vallásukban azok a mérvadók.

Üdv!