Egy mondatba.

1. Az utazó iker inerciarendszert vált, amikor megáll és visszafordul.

vagy

2. A sajátidő a leghosszabb világvonal két esemény között. dτ=γdt --> dτ>dt. 

 

1. Két Lorentz trafó van, egy a földi és a csillag felé utazó iker között, a másik a földi és a visszatérő iker között.

Engem rettentően zavart, hogy a földi iker világvonalán, csak úgy köddé válik jó pár év, abban a pillanatban, amikor az utazó iker megáll és megfordul. 

Meg lehet csinálni az ábrát úgy, hogy a földi iker halad és a utazó áll, ott is ugyanaz a szitu. 

 

De van egy gyorsulásos változta is, amikor utazó iker gyorsul félútig a csillag felé, aztán lassít és megáll, abban a pillanatban egyidejű lesz a földivel. 

Aztán visszafele félútig gyorsul aztán lassít és megáll. 

Ezzel eltűnt az a zavaró sajátidő paradoxon, de ezt is meg lehet fordítani.:)))))

Tehát a földi gyorsul és a utazó áll. 

Nem lesz Lorentz trafó, csak egy koordináta trafó, de kijön, hogy földi iker kimegy szingularitásba pár évig és visszajön, a "világvonalán" lesz egy hurok, tehát átmegy térszerűbe is.   

Az időt, évben, a távolságot fényévbe mérve, c=1, viszonylag egyszerű a számítás. Egy nagyon jó matematikus segített a megoldáson, mert van egy csel, amire sehogy se jöttem rá.