Pedig az ikrek korkülönbségének magyarázata nagyon egyszerű: Ez egy téridőbeli háromszögre érvényes egyszerű háromszö-egyenlőtlenség:
Két oldal hosszának összege mindig kisebb, mint a harmadik oldal hossza.
Tehát nem nagyobb, mint az Euklideszi geometriában. Hiszen a görbületlen téridő nem
Galilei (Euklideszi), ahol az intervallumokat az i2=t2+x2+y2+z2 alakú Pitagorasz formula definiálja, hanem
Minkowski, ahol az intervallumokat az i2=t2-x2-y2-z2 formula definiálja.
A háromszög-egyenlőtlenség az egész háromszög oszthatatlan tulajdonsága, így aztán botorság lenne azt képzelni, hogy azt a sarkai vagy az oldalai okoznák.
De háromszög persze nem létezik három oldal és három szög (sarok) nélkül.
Vagyis három gyorsítás (sarok) nélkül nincs ikerparadoxon.
Tehát kellenek hozzá gyorsítások, de szamárság azt mondani, hogy a gyorsítások okoznák.
A korkülönbség az egész háromszög egy geometriai tulajdonsága, vagyis a teljes eseménysor okozza, ami a téridő három egyenese mentén játszódik le.
Az ikerparadoxonnak semmi köze az idődilatációhoz.
Mert a dilatáció csak annyit jelent, hogy minden rendszerben mérve a rendszerhez kötött órák mutatják a legrövidebb időt (a sajátidőt), a hozzá képest mozgó órák ennél mindig többet mutatnak.
Annyi hasonlóság van a két jelenség között, hogy mindkettő tisztán kinematikai (geometriai) effektus, s nem valami fizikai kölcsönhatás következménye. Nem kell mögé képzelni semmiféle erőket, energiákat. Mint ahogy az összes geometriai és kinematikai törvény se erőkről szól, hanem tisztán a tér és az idő geometriájáról. Ilyenek például a mindenki által jól ismert kinematikai igazságok is:
s=v.t, s=a.t2,
amelyek a Galilei téridő (vagyis az Euklideszi tér és az ettől független idő) egyszerű törvényszerűségei.
A kinematikai törvények ugyan nem kölcsönhatások szabályszerűségei, de szamárság volna azt állítani, hogy "látszólagosak", "nem valóságosak". Egyszerűen nem valamiféle erők működését írják le, hanem geometriai igazságokat. Ez a helyzet az ikerparadoxonnal és az idődilatációval is.
Szuperfizikus felsorolásában többnyire nem a fizikusoktól vett idézetek butuskák, hanem az, ahogy ő azokat nem érti és összevissza kutyulja. Az egyetlen kivétel Jánossy Lajos, aki maga is belehabarodott abba az igyekezetébe, hogy valahogy mégis belecsempésszen valami étert a relativitáselméletbe. Ez a marxista indítékú igyekezet végül persze a tudomány szemétdombján végezte.
