Milyen bort ihatott Jézus az utolsó vacsorán?

 

Húsvétkor rendszeresen előkerül az a kérdés is, hogy milyen bort ihatott Jézus. A kutatókat régóta foglalkoztatja a téma, ám bizonyíték híján csak a feltételezések maradnak.

Abban az időben a borokat általában ízesítették, nem volt jellemző, hogy – a mai szóhasználattal élve – tisztán igyák. Legtöbbször

 

MÉZZEL ÉDESÍTETTÉK, ÉS KÜLÖNFÉLE FŰSZEREKET KEVERTEK BELE.

 

Ha nagyon szemléltetni szeretnénk, akkor a napjainkban népszerű forralt borok ízvilágához, vagy a nagymamáink korában kedvelt ürmös borokhoz hasonlíthatnánk. Más bibliakutató történészek feltételezéséből kiindulva azonban Jézus borát inkább úgy kellene elképzelnünk, mint

 

AZ ÉSZAK-OLASZORSZÁGI VALPOLICELLA BORVIDÉK HÍRES FAJTÁJÁT, AZ AMARONÉT.

 

Ehhez a borhoz a fürtöket szüret után még három hónapig szárítják, aszalják, és csak utána préselik, erjesztik.

Az eredmény egy nagyon testes, sötét, magas alkoholtartalmú, csokoládéra, szederre, konyakmeggyre emlékeztető vörösbor. Egyes kutatók azért gondolják, hogy inkább erre a fajtára hasonlított az utolsó vacsora bora, mert aRÉGÉSZETI ÁSATÁSOK SORÁN NAPVILÁGRA KERÜLTEK OLYAN BOROS EDÉNYEK, AMELYEKBEN ASZALT GYÜMÖLCSÖK NYOMAIRA BUKKANTAK.

Egy mindenesetre biztos: Jézus vörösbort ivott, hiszen fehérborral a kezében valószínűleg nem mondta volna, hogy

 

"Ez az én vérem, a szövetség vére, mely sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára."