Náhum könyve   2. fejezet: 1-14 (1-11,verek)

 (Júdáról) 1 Nézzétek, fut a hegyeken a hírvivő és hirdeti: „Szabadulás!” Tartsd meg ünnepeidet, Júda, teljesítsd fogadalmaidat, mert Béliál nem látogat el többé hozzád: mindenestül elpusztult.  2 Helyreállítja az Úr Jákob szőlőskertjét, és Izrael szőlőskertjét. A fosztogatók teljesen kifosztották, letördelték a vesszőket.

                         II. NINIVE PUSZTULÁSA

   A támadás  3 Felvonul ellened a pusztító. Állj őrt a várfalon, őrizd az utat, övezd fel derekadat, gyűjtsd össze minden erődet! 4 Harcosainak vöröslik a pajzsuk, bajnokai bíborba öltöztek, harci szekereinek vasa tündöklik, amikor a harcba bevetik, lovasai toporzékolnak. 5 Az utakon vágtáznak a szekerek, végigszáguldanak a tereken. Olyanok, mint a tűz, mint a cikázó villám. 6 Bevetik az élcsapatot, megütköznek a hadoszlopok, megrohanják a várfalat, készen áll a védőtető. 7 Megnyílnak a folyóra néző kapuk, a palota rémüldözik. 8 Elfogják és fogságba viszik az Úrnőt, rabszolgái jajgatnak, mint a galambok, siránkoznak mellüket verdesve. 9 Ninive olyan, mint a medence, amelyből elillan a víz: „Álljatok meg, álljatok meg!” De senki nem fordul meg. 10 „Raboljátok az ezüstöt! Raboljátok az aranyat!” Kimeríthetetlen kincstár ez, tömérdek drágaság. 11 Lopás, rablás, fosztogatás! Kihagy a szív, a térdek remegnek, rémület vesz erőt a veséken, színét veszti minden arc.