lükteti véremet
gyengén verő szívem
testemnek még juttat
életerőt híven
megteszi még akkor
ha nem is szeretem
ő dobban utolsót
amíg csak tehetem

elődeink vére
kihallt már előttünk
baglyok hada mondja
koloncok, legyőztünk
megbukik a lábunk
csukódik a szemünk
nincs már olyan rég szó
hogy együtt, és velünk