Ha valaki egy új elméleti rendszer akar elfogadtatni a világgal, akkor előbb be kell bizonyítania, hogy a régi már elavult, vagy soha nem is volt helyes. 

Enéklül az emberek nem hiszik el, hogy valóban újra van szükség. 

Mivel ez a fórum nem is alkalmas többre, ezért a relativista paradigma tarthatatlanságát kell kidomborítani. Amíg bíznak a szakemberek a régi "igazságokban" és vakon ragaszkodnak a régi dogmákhoz, addig nem érzik szükségét egy újnak. 

Ezért kell először gondolkodásra késztetni a tudomány iránt érdeklődőket, és megingatni a hitüket a hibás elméletekben. 

Ez után lehet fellépni a következő lépcsőfokra, ami az új elméleti rendszer bemutatása kell legyen. Ez természetesen elkerülhetetlen, mert a szakemberek csakis akkor hajlandók megválni a régi paradigmától, ha már a láthatáron van egy új. Ugyanis a tudományos munkához biztos fogódzók kellenek. Olyan közösen elfogadott igazságok, amelyek megbízható kiinduló alapot szolgáltatnak a tudományos munkához. Ha ilyet nem látnak a szakemberek, akkor hajlamosak ragaszkodni a régihez, még akkor is ha tudják, vagy sejtik, hogy a régi sok sebtől vérzik. De még mindig jobb számukra a hibás régi, mint a semmi. 

Tehát, ha nincsenek új fogódzók, akkor a szakemberek nem hajlandók elengedni a régieket. Ezért a paradigmaváltást csak lépésről lépésre lehet végrehajtani. Ehhez azonban idő kell, mert meg kell szokni az újdonságokat, és idő kell ahhoz is, hogy akik nem képesek befogadni az újat, azok nyugdíjba menjenek. Vagy ahogyan Planck írja, kihaljanak. Ezért sajnos a paradigmaváltás lassú folyamat lesz.