Lemuél bölcs édesanyja az érem két oldalát mutatja be szerelmetes gyrmekének - s rajta kersztül mindannyiunknak. Fiának azt mondja, hogy szeszes ital nem való felelősségteljes, komolyan gondolkodó embernek. Nem azt mondja, hogy nem való a (túl) sok szeszes ital fogyasztása, hanem a felelősségteljes, komolyan gondolkodó ember teljesen absztinens. Ugyanakkor megmutatja az érem másik oldalát is: a szeszes ital az elveszendőnek való, kinek nincs semmi vígasztalása sem embertől sem Istentől, kinek oyan kilátástalan a helyzete, amin már sem ember, sem Isten nem tud enyhíteni. Ezek nagyon extrém, szélsőséges helyzetek: nem csip-csup múlandó szomorúságról, melankóliáról van szó. Tehát semmiféleképen sem élvezeti szerként propagálja a Biblia a szeszt. Ám én továbbra sem javaslom, hogy ezen igehelyre hivatkozva a keresztények karitatív tevékenységként hajléktalanoknak (kiknek helyzete valóban eléggé kilátástalan) szesszel szerezzenek vígasztalást. A hitét komolyan vevő keresztény nem a boroskancsónál, hanem Istennél keresi a vígsztalást, megoldást...