Newton fizikája még az abszolút mozgásra épült. Úgy gondolta, hogy az Isten először megteremtette az abszolút teret, és utána az üres teret megtöltötte azáltal, hogy beleteremtette a világot. Newton úgy gondolta, hogy Isten ezt az abszolút teret jelölte ki viszonyítási bázisnak, a mozgás viszonyításához.

 

Ezzel azonban az volt a baj, hogy az abszolút tér láthatatlan és kimutathatatlan volt. Így a gyakorlatban nem lehetett hozzá viszonyítani a mozgást. Mást kellett keresni. Ekkor jött Ernst Mach, aki azt mondta, hogy az isteni dolgokat le kell választani a tudományról. Ami nem kimutatható, az nem létezik a tudomány számára. Ő szerinte az "állócsillagok rendszere" lehetne az új viszonyítási bázis az abszolút mozgás számára. 

 

Ezzel meg az volt a baj, hogy állócsillagok valójában nincsenek, mert minden mozog. Így ez sem vált be. Ezután jött Lorentz, aki 19. század végén a legtekintélyesebb fizikus volt. Ő azt mondta, hogy az egész univerzumot kitöltő az abszolút nyugvó étert kell a mozgás viszonyítási bázisának tekinteni. Az éter eredetileg a fényközeg volt, így egy második funkciót is kapott. 

 

Azonban ez is elbukott a Michelson-Morley kísérleten. Az abszolút nyugvó étert nem sikerült kimutatni. Ekkor világosodott meg Einstein, és azt mondta, hogy ha  nem kimutatható, akkor akkor éter nincs is. Abszolút nyugalom nem létezik, és abszolút mozgás sem, mert a mozgás csakis relatív lehet. 

 

Ezzel meg két nagy probléma van:

1. Mivel Einstein az étert egészében vetette el, így mint fényközeget is kidobta, nem csak mint az abszolút nyugalom megtestesítőjét.

2. Nem tudta megmondani (azóta sem), hogy ha nincs fényközeg, akkor mi rezeg a fényhullában.

 

Később rájött, hogy a fényközeg száműzése nagy hiba volt. És azt írta, hogy "...a tér éter nélkül elképzelhetetlen, nélküle nem terjedne a fény..." 

 

De ezt már nem tudta megemészteni a tudóstársadalom. Ma is azt a képtelenséget tanítják az iskolákban, hogy fényközeg nem létezik, a fényhullámok a vákuumban, vagyis az üres térben, a semmiben terjednek. 

 

Ez a dogma képezi a "modern" fizika egyik (de lehet, hogy a legnagyobb) tévedését.