"Miért jó az a régi tulajának, hogy nem adja oda másnak az eredeti szinkront? Ha odaadná, akkor kapna X összeget, így meg csak ül rajta, és pontosan 0 Ft-ot kap."

Itt nem csak jogi-üzleti akadályokra kell gondolni: a régi szinkronok analóg hordozóra készültek és (valószínűleg) nincsen már belőlük, csak a készre kevert, effektekkel ellátott, sztereó hangsáv. Ezt digitalizálni, zajcsökkenteni, leszedni róla az effekteket, majd szereplőnként szétbontani újrakeverni nagy meló lenne.
 
Ahogyan én hallottam például, a filmstúdiók ma már nem csak a hanganyagot adják a szinkronizáláshoz, de a hangra rátett effektusok paramétereit is. Szóval gyakorlatilag a  szinkronizálás hangmérnöki része mára már automatizált művelet.

És akkor még az olyan nyalánkságokról nem is beszéltünk, mint pölö annál a szerencsétlen Csillagok Háborújánál, hogy negyven év alatt kijött belőle vagy tíz féle verzió, mindenféle újravágásokkal, meg betoldott jelenetekkel. Honnan akasszanak le mittudomén egy Kránitz Lajost (RIP) mert Vadernek időközben lett két plusz sora?

Summa summárum: pár elvetemült boomerért nem éri meg felfényezni a régi ezüstöt.