Ehhez csak annyit fűznék hozzá, hogy a matematikusok - ha meg is mosolyogták - nem értették meg Gödelt. Valójában Neumann János volt egyedül az, aki felfigyelt rá, és hosszan el is beszélgetett Gödellel.

Az a Neumann János, akinek munkássága folytán most itt pl. fórumozhatunk is (pl. ő javasolta a régebbi - Harvard - architektúra helyett azt, hogy az utasítások és az adatok ugyanabban a memóriában legyenek, és ne külön, s ezáltal a programnyelvek és a fordítóprogramok létrejöttével egy hatalmas ugrást adott annak a területnek, amelyet ma már számítástechnikának nevezünk.) Persze - minthogy az ilyesmi nagy divat manapság - lehet Neumannt is fikázni, ha valakinek netán a kedve tartja. Ő azonban az élete utolsó idejében éppen ilyesfajta matematikai feladatokkal tesztelte magát, hogy jól működik-e az agya. (Agydaganata lett, feltehetőleg attól, hogy részt vett egy kísérleti atomrobbantás megtekintésénél, de a mai tudásunk szerint közrejátszhatott az is, hogy nehéz agyilag feldolgozni azt, amitől emberek százezrei haltak meg, és ő részt vett annak a kidolgozásában is).

Mellesleg ahogyan itt-ott a hozzászólásokat olvasom, egyes újkeletű ismeretek birtokában meglepő azt látni, hogy némelyek a hozzászólásaikban mennyit elárulnak önmagukról úgy, hogy maguk erről nem is tudnak. (Ezek azok az ismeretek, amelyekről a 3-as hozzászólásomban szóltam, és véleményem szerint ezeket - legalább alapjaiban - mindenkinek ismernie kellene egy élhető élethez).