"A visszaérkező űrhajós fiatal marad, míg a Földiek megöregednek a relativitáselmélet szerint.

Tehát nagyon is meg lehet különböztetni a két rendszert. "

 

Ez is a relativitástagadók egy gyermeteg hibája.

Hisz az utazó egyáltalán nem is inerciarendszerben él. Először felgyorsul, a visszafordulás előtt lassul majd ellenkező irányba gyorsul, végül visszaérkezve, ismét lelassul. Ezután lehet összehasonlítani az ő rendszerében eltelt időt, a Földi rendszerben eltelt idővel. Itt tehát összesen 3 különböző inerciális szakasz szerepel, és az őket összekötő gyorsulásokat leíró 3 görbe. Abban az esetben könnyű számolni, ha a gyorsulások görbéi sokkal rövidebbek az inerciális egyeneseknél. Az eseménysorokat ekkor egy háromszög írja le a téridőben, aminek sarkai a gyorsulások.

Az Euklideszi geometriában minden háromszögre áll egy un. háromszög egyenlőtlenség:

Két oldal összege mindig hosszabb a harmadik oldalnál.

A téridő geometriája nem Euklideszi, hanem hiperbolikus, ebben a háromszög egyenlőtlenség pont fordított:

Két oldal összege mindig rövidebb a harmadiknál.

Az utazó űrhajós (két találkozás közötti) életének eseményei a téridő háromszög két inerciális oldala mentén sorakoznak, s az ezek mentén eltelt idő éppen a háromszög egyenlőtlenség miatt lesz rövidebb, mint a Földön maradó számára eltelt idő, akinek élete a harmadik oldal menti eseményekből áll.

 

A jelenséget tehát egyáltalán nem is az idő-dilatáció okozza, hanem a háromszög egyenlőtlenség folyománya.

 

(Aki pedig integrálni is tud, az tetszőlegesen gyorsuló és lassuló utazások téridő görbéire is könnyen kiszámolhatja. Tehát pl. arra az esetre is, amikor a Földön maradó iker is gyorsul. Ekkor az ő oldala is girbegurba lehet, de mivel a Föld gyorsulásai sokkal kisebbek egy rakéta gyorsulásainál, ez nem sokat változtat az eredményen. Ám ha mondjuk valami hatalmas gyorsulásokkal járó katasztrófa érné a Földet, s az ott marad iker életének eseményei is nagy zegzugokat mutató téridő vonal mentén sorakoznának, akkor lehet, hogy éppen őnála telne el kevesebb idő a két találkozás között.)

 

A tragédia az, hogy ezeket már számos alkalommal elmondtam a mi világesze szuperfizikusunknak, ám ő továbbra is úgy hazudozik róla mint a vízfolyás. Nem elhinni kellene neki, hanem utána számolni, de valószínűleg nem tud. Pedig levezettem neki még a tetszőleges görbe világvonalakra alkalmazható képletet is.