Ugyanígy vagyok vele én is. Valahogy a Wish-t megüli számomra egyfajta tompa negédesség, egyfajta fárasztó mézíz, egyfajta lemondó tétnélküli unalom. A szövegbeli költőiség helyére pedig néhol számomra felületesség, "tiniproblémák" kerülnek (Cut, Apart, To Wish Impossible Thing), néha pedig egyszerűen csak szenvelgés (A Letter To Elise, Trust)

Nem rossz lemez a Wish, de valahogy külön-külön jobban tudom élvezni a dalait (Open-t Trust-ot, és Doing The Unstuckot koncerten, High-t és Friday-t válogatásokon). Egyben valamiért megfekszi a gyomromat.