Az egyenjogúság szelemében a nők is tudnak nagyon erőszakosan és a családra nézve ártalmasan viselkedni.  Amennyiben a verbális bántalmazás is bántalmazás, no ebben a műfajban a hölgyek igen erősen képviseltetik magukat. Ez még a cikk író is alátámasztja bár az nem mondja ki, hogy a lekicsinylő megjegyzésekkel, állandó kritizálással, anyagi javak keveslésével ugyan azt a sémát követik mint amit a cikkíró leírt.

 

 

"a bántalmazás nem jelent egyet a verekedéssel, az első lökdösődést vagy pofont (ha az elcsattan egyáltalán) több hónapnyi vagy akár több évnyi mentális abúzus előzi meg." 

 

 

Ezek a beszólások, piszkálódások, önértékelés letörésére irányuló bántalmazások természetesen nem képezik a statisztikák tárgyát. Mindezen felül a fizikai erőszak is egyre inkább jellemző a nőkre is. Különösen úgy, hogy én pofon vághatom a pasit, úgysem mer panaszkodni, ha mégis akkor kinevetik, tehát neki ezt el kell tűrnie, mert ha visszaüt akkor krokodil könnyek között mesélgeti a hölgy, hogy micsoda vaddisznó ez a férfi.

 

 

Vagyis addig piszkálja ütögeti amíg a másik odacsap, és akkor már lehet mutogatni a kék foltot.

 

 

Annó amig tanultam dolgoztam egy sörözőben pultosként ( az a csapos csak így elegánsabb). Főleg esti és délutáni műszakokban, mert úgy be tudtam járni az előadásokra de azért  volt munkám is. Szeretett a főnök, mert én nem fogyasztottam el a hasznát... :) Nagyon sok efféle történetet hallgattam végig a kisebb forgalmú napokon. " - Addig szekált amíg odacsaptam, most meg alig láthatom a kölykeimet csak a pénz kell neki stb..."