Arkhimédesz idejében még hittek abban, hogy létezik a világegyetemben egy biztosan nyugvó fix pont.

Galilei ezzel ellentétben azt hirdette, hogy nincs középpontja a világegyetemnek, tehát abszolút nyugvó pont sincsen.

Newton mást gondolt, nála a nyugalmat nem egyetlen pont képviselte, hanem a végtelen kiterjedésű abszolút tér.

Ernst Mach az állócsillagokat tekintette az abszolút nyugalom megtestesítőjének.

Lorentz pedig az éternek szánta ezt a szerepet, ami korábbról fényközegként vált híressé. Ez valójában Newton abszolút terének az anyagiasított változata volt. 

De egyik változat sem jött be. 

Ezért kitalálták, hogy semmi sem fix, minden csak relatív.

Ez nagy baklövés volt, ami még ma is béklyóban tartja a tudományt.

De már nem sokáig.