További idézetek a filmből - többek között - Károlyi "földosztásáról", ami a kommunista propagandának egyik "zászlóshajója" volt, holott a valóságban egy sunyi csalás, átverés volt az egész színjáték...

 

 

"A gróf kápolnai hitbizományát, amely arról rendelkezett, hogy ezen birtokai osztatlan közös családi tulajdont képeztek, nem adhatta el, ezért a törvények kijátszásával bérbeadta, jelzálogosította a Magyar Föld Részvénytársaságnak, így rengeteg pénzt kapott a bérletek után. Köztársasági elnökként ragaszkodott ahhoz, hogy a földosztást Kápolnán, azon a birtokon kezdjék meg, ahol ezt csak törvénysértéssel tehette meg. Egy korabeli újságíró így fogalmazott: kifelé önzetlen lovagnak mutatta magát. A hazai és külföldi sajtót elárasztotta tettének dicséretével, a nagy hűhó hátterében azonban csak szélhámos szemfényvesztés volt. Egy olyan banknak adta ő bérbe ezt a birtokot, amelynél ő is az igazgatótanács tagja volt, és nem volt az egyértelműen tisztázva, hogy az az adósság, ami emögött van, az kire testálódik. Ezt most a bank leírja veszteségképpen, vagy az új földbirtokosok mindegyike egy megfelelő részt magára vállal, ami azért nem lett volna túl szerencsés...

 

De nem állt sokkal jobban a regnáló hatalom a választások kiírásával sem. Károlyiék nem gondolták komolyan, hogy választásokat fognak tartani, ez az egyás közötti vitáikból, megbeszéléseikből egyértelműen kiderül. A kezdeti lelkesedés után, ami volt ugye Budapesten, egyre jobban kiábrándulnak az emberek a Károlyi kormányzatból, a közbiztonság hiánya- és a szociális problémák megoldatlansága miatt. Károlyiék biztosak abban, ha választások lesznek, akkor azt el fogják veszíteni...

 

Károlyi és felesége kimondottan szimpatizált az új hatalommal (Tanácsköztársaság).

Kun Béláék gyakran hívták Károlyiékat vacsorára. A pompás étkezések után Károlyi Mihályné nem egy órát töltött Kun Béláné szalonjában, aki erről így számolt be barátainak: tegnap nálunk volt Károlyi Mihályné, és azt mondta nekem, hogy Mihály nagyon sajnálja, hogy Bélával nem ismerkedett meg mindjárt 1918. októberében. Ha megismerkedhettek volna, Mihály már akkor magáévá tehette volna a bolsevizmus eszméit, és az ország öt hónappal hamarabb áttérhetett volna a proletárdiktatúrára. Természetesen Bélával a külügyi népbiztosság élén....

 

1920 márciusában Károlyi találkozott Benessel – aki megírta a „Détruisez l'Autriche-Hongrie  / Romboljátok le Ausztria-Magyarországot” c. rágalmakra és hazugságokra épített könyvét -, és katonai segítséget kért tőle a Horthy-rendszer megdöntésére, majd a beszélgetés során megkérdezte Benestől hogy az ő vezetésével létrejövő demokratikus Magyarországgal szemben Csehország hajlandó volna-e a békeszerződés igazságtalanságait orvosolni? Benes igennel felelt. Az a Benes, aki négy héttel korábban, az igazsággal mit sem törődve Magyarországot** nevezte meg a világháború kirobbantásának legfőbb felelőseként. Károlyiék elhiszik, hogy Benes nem akar igazságtalan békét, ahogy ez Jászi emlékiratából kitűnik.

 

** Benes: „A magyar népet minden szövetséges egyöntetűen a világháború legfőbb segítőjének, ha ugyan nem az első számű legfőbb felelősének tartja. Az egész világ elborzadt ezeknek a tősgyökeres mongol politikai viszonyoknaka láttán, és megértette, hogy a háborút nem az egykori Osztrák-Magyar Monarchia végzetes politikája robbantotta ki, hanem sokkal inkább Budapesten, mint Bécsben készítették elő.”

 

Folytatom...