Most azért megnézném, ha a kalácsképű nevelőszülei váratlanul beállítanának a villába, Mesike ugyebár szépen lelécelt a hajóra végleges jelleggel, kappanhangú Erikről pedig hetek óta semmi hír, hogy merre jár.

Fogadni mernék, hogy ezt is elfelejtették az írók (máskülönben lecsaphatnák a magas labdát és csinálhatnának egy jó kis balhét ebből), hogy milyen feltétellel maradhatott a kalácsképű Pesten, mert Mesi a költözés átgondolásánál nem nagyon vette számításba ezt a nem éppen apró tényezőt, hogy kvázi gondjaiba vett egy kiskorút, akit most csak úgy se szó, se beszéd magára hagy.