"Lesznek-é igen sokan s tán rengetegen is disznóevők, kik idvezölnek, kik disznóevőként haltak meg, s sose bánták azt, ha disznót ettek? Együnk-é hát disznót: (nem) fertelmesség-é az az Úr szerént, képmutató...?"

 

A zsidólevélben fel vannak sorolva a (teljesség igénye nélkül az üdvözült szentek..)

 

Hitben haltak meg mindezek...

zsid. 11,13

 

Nézzük meg életüket:

 

-ettek-e húst?

-tartottak-e több asszonyt?

-ittak-e vidámító italt?

 

(tartottak-e szolgát szolgákat, viseltek-e fegyvert, ez nem annyira fontos mivel ez mára már: tiltott)

 

Disznót se, a zsidók, se az őskeresztények nem ettek.

Viszont marhát, szárnysokat, halat, vadat, lelkiismeretfurdalás nélkül.

Ritka volt az egynejű, azonban gyakori a nőtlenség, és gyakori több feleségű.

A nazirok kivételével, nem volt köztük absztinens.

 

Alkoholista részegállat, vagy parázna, vagy dagadt dobzódó falánk hedonista sem, mivel gyakorta böjtöltek.