Szofoniás könyve  3. fejezet: 1-20. (1, 3-10, 12, 17-18, 20,versek)

 III. JERUZSÁLEM ELLEN

A nép vezetői ellen 1 Jaj a lázadó és tisztátalan városnak, a hatalmaskodónak!

3 A főemberek olyanok ott, mint az ordító oroszlánok. Bírái, mint az esti farkas: reggel nincs min rágódniuk. 4 Prófétái fennhéjázók és gonosztevők, papjai megszentségtelenítik, ami szent, és megszegik a törvényt. 5 Csak az Úr igaz ott, aki nem művel semmi gonoszat: minden reggel kihirdeti törvényét, egyetlen hajnalban sem mulasztja el, és a gonoszságot nem ismeri.

Tanulság a népek sorsáról 6 Elpusztítottam a népeket, bástyáik leomlottak: kihalttá tettem utcáikat, nem jár ott senki sem. Városaikat kifosztották, nincs ember, aki lakja őket. 7 Azt gondoltam: „Te majd félsz engem, megfogadod az intelmet; nem tévesztheti szem elől, hogy hányszor meglátogattam.” De nem! Sietve tovább folytatták gonosz üzelmeiket. 8 Azért várjatok csak rám – mondja az Úr –, a napra, amelyen felállok és vádat emelek. Mert elhatároztam, hogy egybegyűjtöm a népeket, összegyűjtöm az országokat, hogy rájuk zúdítsam haragomat, indulatomnak egész hevét.

IV. ÍGÉRETEK

A pogányok megtérése 9 Igen, akkor majd tiszta ajkat adok a népeknek, hogy mindannyian segítségül hívhassák az Úr nevét, és egy szívvel szolgáljanak neki. 10 Etiópia folyóin túlról is hoznak majd nekem áldozatot az én híveim.

Izrael maradéka 12 Nem hagyok meg belőled, csak egy szerény kis népet, amely az Úr nevében reménykedik:

Örömének 17 Veled van az Úr, a te Istened, az erős Szabadító! Örül majd neked nagy örömmel, újjáéleszt szeretetével, örül majd neked ujjongó örömmel,  mintha ünnepet ülne. 18 A balsorsot elfordítottam tőled, hogy ne viseld többé a gyalázatot.

Visszatérés a szórványból 20 Abban az időben hazavezetlek titeket, abban az időben összegyűjtlek benneteket. Dicsőséget és hírnevet szerzek nektek a föld népei között, amikor majd jóra fordítom sorsotokat, a szemetek láttára – mondja az Úr.