különben ez nem mindig hasznos, mert azt mondják, gyere 12-én 11 órára és én megyek 11-én 12 órára, simán, de most valamit nagyon összehozott az élet, de nem tudom kibogozni. remélem nem lesz belőle gond. :) (és eközben az egész család azon agyal, kire ütött ez a gyerek, mármint a fiam, én meg magamban röhögök)

nem mindig vagyunk ám ilyenek amúgy. például a fiam külföldön tisztára talpraesett. kipróbáltam. mondtam neki például, hogy az ő feladata átvenni az autót meg taxit intézni meg megkérdezni hol van buszmegálló (mondjuk az nem esett le neki mi a lófaxnak nekünk buszmegálló) és mindent flottul intézett, még patikába is kellett mennie mert kellett allergia elleni szer, és direkt akarom, hogy önálló legyen idegen földön, és kurvára jól megáll a lábán ilyen helyzetekben már, itthon a boltban meg felvásárolja a kelkáposztakészletet. szóval nem mindig vagyunk ám dinkák, csak alkalomadtán. :)