Szóval beszélgetünk itt mindenféle érdekes dologról, mint példul arról, hogy melyik óra mennyire pontos. De el köllene gondolkozni azon, hogy mindez tulajdonképpen marhára reltaív. Hogy miért is?!

Az idő mérésének alapját a nap és annak látszólagos viselkedése adja. Az ún. napidő (egész pontosan a közép-napidő vagy középidő) számításának alapja a nap látszólagos mozgása az égen: egy nap így két olyan pillanat között telik el, amelyeknél a nap látszólagos pontja az égen pontosan ugyanaz. Ez egészen addig állta meg a helyét számítási alapként, míg ki nem derült, hogy a Föld tengely körüli forgásának sebessége ingadozik. A valódi napidő (amelyet a napórák mutatnak) a középnap-időtől akár 16 percnyi eltérést is mutathatnak (október végén).

Mivel az időmérés alapját egy változó dologhoz idomítani nem volt igazán szerencsés, találni kellett egy fix pontot. Gondolkoztak a csillagokon (ez volt az ún. szederiális idő), de kiderült, hogy az sem kellően stabil állapotot tükröz.

1955-ben aztán kidolgozták és alapul használták az efemeris időt (bár az időpont és a jelleg tekintetében a források ellentmondanak egymással, így ezt a számítási módot tudományos alapidőnek is szokják nevezni). A lényeg az, hogy alapul vették az 1899 december 31-én éjfélkor kezdődő évet (az 1900-as évet), ezt elosztották 31 556 925,9747-val, így kigyött egy másodperc pontos hossza. 1958 és 1972 között használták (dettó ellentmondás, van, hogy 1967-et írnak).

Aztán jöggy az atomkorszak. Vették a cézium-133 atomot, megnézték, hogy mennyire rezeg, aztán aszonták, hogy ha veszünk 9 192 631 770 (kilencmilliárd-egyszázkilencvenkétmillió-hatszázharmincegyezer-hétszázhetvenhét) tik-et a cézium 133 atommagjának kattogásából, pontosan egy másodpercet kapunk. Ez jelenti per pillanat az időmérés alapját.

Íme egy kép egy atomóráról, amely az amerikai szabványügyi hivatalban áll (hátterében Jim Gray, az óra fenntartója).



Node mindez alapvetően nem adna okot az aggodalomra. Az igazán csúnya dolog most következik. Ha veszünk teljesen azonos három atomórát, amelynek mindegyike pontosan ugyanazt az időt mutatja, ebből kettőt felrakunk egy-egy repülőgépre, a harmadikat pedig a földön hagyjuk, majd a két gépet ellentétes irányban (egyiket Kelet, a másikat Nyugat felé) útnak indítjuk, majd a teljes földkerülés után összehasonlítjuk a három időt, akkor bizony különbséget fogunk tapasztalni.
Hála Einsteinnek és az ő relativitáselméletének.
A jelenséget egyébként idődilatációnak hívják, és különösen jól megfigyelhető a magfizikában (többek között).

Szal lehet mondani, hogy mindegyik óra tökéletesen pontos, éppen csak körülötte minden más éppen úgy közlekedik a téridő kontinuumban, hogy pontatlannak látszik... :-)

Prof

(Folyt.: asszem írok valami alapot arról, hogyan is működik egy óra.)