Többféle oka lehet ezeknek a különbözőségeknek.

Azt Szász Gyula is elismerte, hogy az általa elvégzett egyetlen ejtés indítása nem volt tökéletes. Valami (talán a kioldó szerkezet) meglökte a kapszulát.

Ezen kívül a különböző minták kohézió okozta különböző letapadásai is hozzájárulhattak.

Továbbá közismert, hogy a filmfelvételek egy-egy képkockájának különböző részein általában nem pontosan egy időpont eseményei rögzítődnek. A mechanikus zárszerkezetű kameráknál a szerkezet nyitása és zárása nem egyszerre enged fényt a képmező különböző helyeire. A digitális kameráknál sem egyszerre történik a foto-szenzor összes képpontján megjelenő jelek kiolvasása. Különböző rendszerű szenzoroknál más és más módon, de nem egyszerre.

Szász Gyula ezek ellenére beküldte egy folyóiratba publikálásra az eredményeket (mert azokban az elmélete igazolását látta). A lektorok azonban nem fogadták el. A brémai torony vezetősége pedig jól tudta, hogy a súlyos és a tehetetlen tömeg arányosságát más (nem ejtési) módszerekkel már korábban sokkal pontosabban ellenőrizték, mint amilyen pontosság egyáltalán elérhető egy 110m-es ejtéssel abban a szerkezetben. Még a Szász-féle mérési hibák kiküszöbölése esetén is, sőt akkor is, ha az ejtőkapszula belsejét is vákuumra szívnák. Másrészt akkor már megindult a szabadesésen alapuló ellenőrzés (a MICROSCOPE program) tervezése is, amitől nagyságrendekkel pontosabb eredmény volt várható. A brémaiak nyilván nem akarták blamálni magukat azzal, hogy bármi közösséget vállalnak Szász alaptalan várakozásaival. A helyzetet csak rontotta, amikor Szász polgári perrel próbálta tőlük kikényszeríteni, hogy helyet biztosítsanak a további méréseihez.

Nyugodjon békében!