Üdv Archi!

Elfogadom, hogy véleményt mondani csak a saját helyünkről és helyzetünkből mondhatunk, hiszen ez a véleményalkotás lényege. De már más a helyzet, ha ítéletet mondunk. Te a véleményedet a kor szellemiségével, fő irányvonalával támasztottad alá. Ezzel a szubjektivitásodat egy objektiv jelenséggel magyaráztad meg, ezért éreztem úgy, hogy amit írsz, az több, mint magánvélemény.
Szerintem Mozart (vagy akárki más) esetében annyit mondhatok, hogy nekem (itt és most, minden mástól függetlenül) hogy tetszik, vagy, hogy ha Mozart a mi időnkben élne és most írná meg a műveit, akkor mit gondolok róla (itt már kontextusában vizsgálva), és utóbbi esetben lenne teljesen releváns az ítéletalkotás.
Gondolj csak olyan műalkotásokra, amik nem önmagukban remekek, hanem a hozzájuk kapcsolódó történelmi járulékokkal együtt bírnak értékkel.Pl.az őskori termékenységszobrok, a sziklarajzok, a mozaikok, az Ómagyar Mária-siralom, stb.
Ha egy költő ma írná meg az ÓmM-s-t, nem lenne kiadó, aki ezt elfogadná. Hasonlóképpen az ősi szobrok és rajzok esetében.Mégsem hiszem, hogy a fent említetteket értéktelennek tartanád.
Szerintem Mozarttal kapcsolatban is hasonló a helyzet, csak a különbségek nem olyan szembeötlőek. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy Mozart nem élvezhető önmagában (érdekes kérdés, hogy itt van -e szerepe a történelmi távlatnak), hanem azt, hogy valószínűleg más lenne a megítélése, ha ma írná meg a szimfóniáit.

Igazából az a furcsa nekem, hogy Mozart KORÁT giccsesnek tartod-tartjuk, és ehhez a mai esztétikát hívjuk segítségül, általában kimondatlanul. Hiszen mindnyájan a mai kor "termékei" vagyunk a rá jellemző sajátosságokkal, gondolkodásmóddal. Így tökéletesen meg sem érthetjük pl. Mozart korát és annak jelenségeit.
Hát ez a gondom.

Üdv:

m.illion