Sirák fia könyve  16. fejezet: 1-30. (1-11, 13-14, 16-17, 20, versek)

 

A gonoszok pusztulása. 1 Mit sem érő utódtól ne kívánj sokat, ne örülj fiaidnak, ha semmirekellők. 2 Bármily nagy a számuk, ne légy büszke rájuk, ha az Úr félelme nem lakozik bennük. 3 Ne hagyatkozz arra, hogy életben vannak, s ne reménykedj abban, hogy milyen sorsuk lesz, mert jobb, ha csak egy van, mint ha ezer volna, s gyermektelenül meghalni, mint rossz sarjat hagyni. 4 Egyetlen értelmes ember egész várost benépesít, de az istentelen nemzetség elpusztul. 5 Sok efféle dolgot látott már a szemem, a fülem pedig még különbeket is hallott: 6 Az istentelenek hadába mart a tűz, harag lángolt fel a hitvány banda ellen. 7 Nem tűrte el a régmúlt idők gigászait, akiket hűtlenségbe vitt az erejük. 8 Nem kímélte meg a várost, ahol Lót lakott; fennhéjázásukat iszonyattal nézte. 9 Nem irgalmazott a romlott nemzetségnek, amelyet bűnéért elűztek birtokából. 10 Ugyanígy a hatszázezer gyalogosnak sem, akit elpusztított szíve keménysége. 11 Hát még ha az ember maga nyakaskodik, csodaszámba menne, ha meg nem bűnhődnék. Nála az irgalom és nála a harag, ő bocsát meg és ő árasztja ki haragját.

 

13 Zsákmányával nem tud elszökni a gonosz, a jámborok reménye nem hiúsul meg. 14 Szabad folyást enged irgalmasságának; a tettei szerint fizet mindenkinek. 15  Néhány kéziratban még ez a két vers áll Isten meg keményítette a fáraó szívét, úgy hogy nem ismerte fel őt,hogy művei nyilvánvalókká legyenek az ég alatt. 16 Irgalmát láthatja az egész  teremtett  világ, fényét  és sötétségét kiosztotta az embereknek. 

 

 

 

Biztos igazságszolgáltatás 17 Ne mondd: „Elrejtőzöm, nem talál meg az Úr; fent a magasságban ki törődik velem? A nagy tömegben észre sem vesznek, mit számítok a nagy mindenségben?”

20 De nemigen gondol erre az ember; ugyan ki ügyel útjaira?