Ha a fénykibocsájtás csak statisztikus módon adódhat gömbszimmetrikusra, akkor valójában a kiáradó frontfelület nem gömb, hanem annak egy eltorzult formája. Így lesz neki olyan pontja, ami korábban érhet célba. De mi van akkor, ha nem az a pontja találkozik „felületpukkasztó”, észlelővel? (túltoltuk a biciklit?) A lokális vektor ezek szerint, csak egy darab irányba mutató sebességértéket képvisel, a mért pillanatban. Akkor hogyan változik a fénysebesség a fényelhajlás során, amint a gravitáló tömeg felé hajlik?