Sorry, van ez az izé, ami miatt most aránylag kevéssé érek rá.

A rövid válaszom, hogy az én stílusom tárgyilagos. Ezt a kutatások szerint az emberek ~70%-a támadónak veszi. Én meg nem szeretem a sugar-coatingot, magammal szemben sem várom el. És a diákjaimnak is mindig egyenesen megmondok mindent, mert a világ legkeményebb középiskolai vizsgájára készítek föl (International Baccalaureate), ahol ha nem ők a legjobbak, akkor nagyon gyér pontszámot érnek el majd. Így nagyon várják az őszinte véleményt, és ha kétoldalas hibalistát küldök például a tudományos cikkükre, akkor nagyon boldogok, hiszen a segítségemmel óriási zakókat úszhatnak meg. Ha valaki az Egyesült Királyságba, különösen mondjuk OxBridge-be akar továbbtanulni, akkor ajánlást kell kérnie, amit szintén kőkemény őszinteséggel írunk meg az iskoláknak. USA, Ivy League-MIT-Princeton-Stanford ugyanez. Mindent őszintén kell megírnunk. Ami jó, azt jól, ami rossz, arról meg rosszat. Amiben csak jó van, el sem olvassák. Nekem viszont az Egyesült Királyság vagy az Egyesült Államok bármely egyeteme elhiszi, amit írok, mert személyesen én is és iskolám többi tanára is konzekvensen mindig a kőkemény igazságot írja. És nekem a legtöbb diákomat fölveszik. Ahol becsomagolják az információt, onnan meg senkit nem vesznek föl.

A türelmemet a kis kilencedikeseknek tartogatom. Afölött már a diákok tudják a fizikát. Ha tévedek - ami gyakori, mert számolni például nem tudok -, akkor gondosan forrással alátámasztva jönnek az ellenvéleménnyel.